szintelenítés

Tegnap késő este megszólalt a csengő. Egy csöndes kiafrancilyenkor után, előkerestem a kulcsot(sosincs meg), kiballagtam a kapuhoz és azóta életmódot váltottam.

Az történt ugyanis, hogy ott állt velem szemben a koleszterinszint. 

Helyes kis narancssárga  lódenkabát volt rajta és egy béna kovboj kalap. Helószia hozzád jöttem, kiabálta már messziről. Mondom jó estét, nem veszünk semmit, haladjon tovább. Csönd. Tünés- mondom kissé emelkedettebb hangon- semmi dolgunk egymással. Erre eltorzult az arca és nekem támadt.Hűha. Ezt nem nézhetem tétlenül gondoltam nagy hirtelen, de mivel futni semmi kedvem előle(nem is tudok), hirtelen ötlettől vezérelve kapott egy jobbhorgot és mint akit most csapnak állon először, megrökönyödött képpel padlót fogott. A béna kovboj kalap egy elegáns pörgéssel  leesett a fejéről. Na, mondom ennek most elvettem a kedvét attól, hogy ijesztgessen. Megelégedve indultam visszafelé, de pár lépés után hallom, hogy valami motoz a hátam mögött.  Hátrakaptam a fejem, és .. hát nem ez a piszok koleszterinszint emelkedett felfele támadópózba…. 

tévképhiba

Micsoda szánalmas vicces az, amikor egyszeri beleképzelés átcsap beképzeltségbe.  Van, aki tévedésekből építi fel magát. Van, aki tévedhetetlenségből. Egyik sem szilárd alap, mert az első tiszta pillanat megrendíti az egész létet.

mernemmindegy, hogy önbecs apás,önbe csapás, önbecsapás

rövid hír

nakérem.  a jóslatok szerint vagy a H1N1-be pusztulunk bele, vagy az ezt megelőzni hivatott oltásba. 

én már a H1N1-be nem fogok. na nem mintha nem lenne mindegy a végeredmény tekintetében .

viszont donornak jó leszek legalább.

Macskás

Most meg az van, hogy meg vagyok zavarodva. Na ez tudom a régi olvasóknak nem egy hírérték, de mégiscsak így van, és ezt le kell szögeznem mindjárt az elején, hogy most nem úúúgy. 

Van nekem egy jólfejlett hitem arról, hogy én nem szeretem a macskákat. Annak ellenére, hogy közös háztartásban éltem egyel majd 15 évig. Persze mindig azt mondogattam, hogy csak a lányom miatt viselem el, és ezt komolyan hittem is. Azért ezt most nem úgy kell elképzelni, hogy amikor kereszteztük egymás útját ráléptem a farkára vagy ilyesmi. Úgy eléldegéltünk egymás mellett. Néha megosztottuk egymással a napi történéseinket, de igazából nem bizalmaskodtunk és közös titkunk sem volt. Mondjuk, ha így visszagondolok az azért mégiscsak olyan kis lelkitörődésnek számít, hogy ragaszkodtam a piros nyakörvhöz (nem magamnak), mert legyen már valami karaktere egy macskának is. Tök jól is állt a fekete bundájához. Na jó, ez lehet, hogy önző dolog volt, de tulajdonképpen sosem ellenezte. Sőt! Mintha minden egyes új darabnál kicsit vagányabbul lépkedett volna a tükör előtt. Nem mondanám, hogy kockásfüzetbe írogattam a jajdecukiságait, asszem itt is csak egyszer írtam róla, amikor is még abban a hitben éltünk, hogy a macska egyik jellegzetes ismérve az egérfogás. Tévedtünk, de nem ez volt vele az egyetlen tévedésünk, úgyhogy idővel már nem is vártunk el tőle semmi olyat, amit a konvenciók rásütnek egy macskára. Azt meg egyenesen visszautasítottam, amikor elkezdett anyának szólítani.(de télleg) Talán ezt nevezi a szakirodalom (meg a néphit) a gazdá(k)hoz való hasonulásnak. Gondolom éles megfigyelőképességével észrevette, hogy ez amolyan varázsszó lehet nálunk. (itt fontosnak tartom közbevetni, hogy nem hiszem, hogy beszélni tudnak az állatok (most a papagáj nem ér ) és nem is léptünk fel semmilyen TV show-ban, de még csak az iskolai kimittud-ra sem neveztünk be semmi ilyesmivel.)

Naszóval, onnan indult az egész, hogy meg vagyok zavarodva, és ennek oka a macska. Pontosabban ez az egy macska, aki gyökeresen felforgatta  a lelki békémet. (és ez a fontos, mert amiket eddig írtam az igazából nem is lényeges a lelkizavarom szempontjából, viszont növeli a karakterszámot, és mint tudjuk a karakterszám pénz)

Na most jön a lényeg.

A logika szabályai szerint, ha a zavaró tényező eltűnik a képletből, akkor az egyensúlynak vissza kellene állnia egy lineáris nyugváspontra. Hátkérem ezt a tételt most én megcáfoltam.

 Pár napja a macska, a sziklakertben van eltemetve. Bennem meg valami megfoghatatlan hiányérzet borong. 

Ki érti ezt.

(a fenti elgyengülést pár nap múlva nyílván le fogom tagadni. csak mondom)

römi

Ültünk az asztalnál és römiztünk.  Jó lapjaim voltak, vezettem.  Megkaptam az osztást. Nézegettem, rendezgettem. Tudtam, hogy megint nyerni fogok. 

Pillanat, mondtam és felálltam az aszatltól. Kimentem a teraszra, felnéztem az égre. Éppen lemenőben volt a nap és alig lengedezett a szellő. Odaballagtam az esőcsatornához és felkúsztam a tetőre. Nem siettem. Megálltam a peremen és mégegyszer körbepillantottam. Aztán széttártam a karomat . Álltam egy hosszú pillanatig, majd elrugaszkodtam az utolsó cserépsorról és kényelmes,  vitorlázórepüléssel körbelebegtem az udvar felett.  A második körnél kicsit átszálltam a szomszédba, a  nagydíófa körül tettem egy rövid kitérőt, intettem Klárikának, aki éppen teregetett.  Ő mosolyogva visszaintett és még utánam szólt, hogy mindjárt hoz egy kis. .. de  azt, hogy mit már nem értettem, mert akkor már újra a tetőnkön voltam.  Leereszkedtem a csatornán, megigazítottam a felcsúszott pulcsimat,  bementem és  kézbevettem a nyerő lapjaimat.   - Na, kijön?

beképzelt

Placcs! Belelépett. Na mondom, kösz. Tönkretette  a galambfejet.

Pedig ennyire jó galambfej még sosem volt. Mindig ez van. Én meglátom, kicsit félrebillentem a fejem ha muszáj a kompozíció kiteljesedéséhez, aztán jön egy szellő, egy siető gyalogos, bringás vagy éppen egy kutya és átrajzolja az egészet. Persze van, amikor jót is tesz neki egy kis kuszálás. Most nem. A szépívű galambfejből egy lecsöppent  tintapaca lett. Átsuhant az agyamon, hogy szétloccsant galambfej, na de az nem ér, mert ez  olyan megúszós menekülőkép, amikor már semmi figuratív nem jut róla az eszembe. Na mindegy.

Szemem elkezdett egy új beleképzelendő vízfoltot keresni az úton.

látnokok kíméljenek

Egy Paulo Cohelo könyv váltotta ki,  de blanche-nak ajánlva, mert szereti, ha kamionnal megyek könyvesboltba.

Az oké, hogy  valami jelen érzékelhetőn  túli.  Nem tudom. Lehet. (akár meg is lehet győzni..nem) Viszont az enyhénszólva is gyanússá tesz minden  metaprófétát, hogy miért kell hozzá, valami cuccost enni, inni, szívni vagy csak szédülésig ugrálni . Ott van a Jézusmese. Na annak a  srácnak nem kellett gömb meg fullhádés élő rángatózás. Minden hókuszpók meg bankszámlacsilingelés nélkül szórta a nagy mesekönyv szerint a jóságot, mint a fruttit. Most az, hogy mi lett a vége, hagyjuk.  Akkor sem tűrte a fizetős szentek mögött álló  marketingcsapat a konkurenciát. (De ez egy másik misztériumi keretközjáték zárósora)

Szóval az a fura , hogy azok, akik itt és most, azok valahogy nem tudják spontán produkálni a haszonnélküli szimultán paraközjót .  És miért kell hozzá műsor? Teszem azt, ha bezabálok éjszakára töltöttkáposztával, tuti én is álmodnék szakrális mandalákat*.  Viszont nem jutna eszembe másnap végighaknizni a kereskedelmi csatornákat, hogy látomásom volt és egy fehéregér megmutatta a frankót.  Kövessetek .

Jajmá, hová, hová?!  A kassza után balra.

* nem kell megmagyarázni, tudom, csak piktografikus utalás.

bumm a fejbe

Beköltözött a fejembe egy avangard zongorista és egy hősihalott .

Tök jó. Olyan sírontúlimélyhangon  hallok lelkesítő indulókat, két kopottfeketeszínű félhang kísérettel.

Tetszik.

találkozás

1- szia.

2- szi.. szia

1- jó hogy ..

2- én is örül

1- na és a …

2- kösz és nálad…

.

.

2- bocs, rohanok…

1- oké, örültem…

.

.

.

.

.

.

2 ……ki a fene volt ez?

.

.

.

1 ....defura..….ö…hm… húbasszus lehet, hogy nem is ….

szépgörcs

Arra gondoltam, hogy írok valami szépet, de aztán ahogy elkezdtem, görcsbe rándultak az ujjaim. Jaj, mondom, de semmi másra nem gondoltam amúgy. Egyébként nem fájt vagy ilyesmi, csak úgy éreztem, hogy fura. Aztán kis idő múlva újra nekifogtam és nézdmá, megint begörcsölt a jobbmutató és a balgyűrűs.(pedig azt nem is használom gépelés közben. olyan négyujjasan tolom.)

Csináltam egy pirítóst, ittam egy kávét, rendet raktam az íróasztalomon és figyeltem magam. Semmi. Heh, gondoltam akármi is volt ez, már nincs. És akkor leültem a billentyűzethez. Az első mondat után újra ledermedtek az ujjaim. Erre , csak úgy reflexből leírtam, hogy mi a lófsz ez?, és láss csodát, működtek a kezeim simán. Gyorsan próbaként leírtam, hogy rózsaszín leányálom (zsibbadt) hülye vakegér (simán ment) doromboló cica simogatása(zsibbadás) baromarcú kretén (simán). Be kell lássam , nem tudok szépet írni, úgyhogy mindenki menjen a fené  oda, ahol jóemberek jókat írnak.

rexoba

Anyuka fegyelmezi fiúgyermekét egy közparkolóban.

Fiúgyermek erősen megszeppenve az anyai szigortól, szemlátomást megbánva még a magzati korban a rugdosódást is, szabályos katonai vigyázzba áll. Szigorú mama magából kikelve, visszafojtani próbált felháborodott ordítással mondja a 3-4 év körülinek látszó gyermeknek: Te meg vagy őrülve!?! Úgy viselkedsz, mint akinek nem volt gyerekszobája!