Megható Ünnepeink

Azért az minimum szánalmas, amikor felkér valaki egy rendezvényszervező céget, hogy csináljon neki meglepi partit.  Aztán az még szánalmasabb, ha utána mindenhol szétordítja, hogy nem is gondolta, hogy ennyien szeretik , majd könnyes szemmel megígéri, hogy továbbra is békeharcolni fog értük, ha azok bele döglenek is.  
De tudod mit? Ez nem is szánalmas. Ez egyszerűen pofátlanság.

karácsonyi életkép

A fiam a csajától kapott egy fogcsattogtatós  halálüvöltést imitáló tyrannosaurus rex fejet és azzal játszott az egész család. A macska és én komolyan fontolgattuk a különköltözést.

Rejtők ömlesztve 10.

mikulásos

Hát ezt érdemeltem.

Rejtők ömlesztve 9.

Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Egy légionáriusembertipustól elvárható túlcsorduló igazságérzettől sújtott páros, Sába (a frissen borotvált királynő) és Pojác(lánykori nevén Gorcsev Iván) végighaknizza a sivatagot a szökött légionárius társulatával. Nem különösebb arab és légióvezérkarból álló közönségsikerekkel kísért fellépéseiket egy golyó általi betegség szakítja meg. A légióba való visszatapsolás alól egy hosszúra nyúlt, amatőr rádiószereplés és egy kibővített harcászati rögtönzés menti fel őket.

Második felvonásban a párizsi színbe csöppent pesti éjszakát követhetjük nyomon, ahol is a hazai bohémvilág tart munkanélküli szakmai konferenciát.
Vanek B. Eduárt fellépései, csak mint ketertörténetbeli félhülye oroszlánytartó és házgondnok szerepkörre korlátozódnak, de ez nem tartja vissza attól, hogy kínosan ragaszkodjon a félreértéseken alapuló értelmetlen utasításokhoz és hogy állandóan vasalt ruhában jelenjen meg a színen.

Olyan dolgok derülnek ki, amik az olvasót igazából nem is érdeklik, például holmi kusza szerelemkavalkádról vagy az ötödik flösch halálos mivoltáról. Egyrészt mert kissé elnagyolt és összefésületlen a rejtői(?) előadás szövegkönyve, sok, egységbe nem rendezett írói ujjgyakorlat került gondozatlan kiadásba. Több ismerősen csengő regényhelyzetet egyéb könyveiben jobban kidolgozott (mintha ez lett volna a brainstormingos gyűjteményes füzete), viszont némelyik egységből kivillan a rejtői zseniális humor.
Csak olyanoknak ajánlom, akik már rejtőhívők, mert a kezdők, könnyen téves következtetésekre ragadtathatják el magukat ami viszont káros lenne mind a rejtőlegendára , mind pedig a saját további szórakozásukra nézve.

Rejtő Jenő (P. Howard): A drótnélküli gyilkosság / Akik életet cseréltek

Két rejtői ujjgyakorlat. Olyan jópofa írások, könnyű bonyodalommal, de különösebb belebonyolódás nélkül. Ha van (és ugye van) Örkény egyperces, akkor ezek ilyen Rejtő egyórások.
Nincs nagy hehe, nincs nagy hűha , de azért ott van bennük a Rejt-elem.
A drótnélküli gyilkosság egy jópofa , lájtos minikacagányszösszenet, amiben a hulla nélküli, előre megfontolt csintalanságból el nem követett gyilkosság élőhalottja visszaszivat, míg az Akik életet cseréltek, inkább egy lájtos mikrofélkomolysztori, amiben a félrepozicionált életsorsú rokonok, a véletlen egymás keresztező hajóútjuk jóvoltából és egy hirtelen felindulásból szervezetlenül végrehajtott csere által a helyükre kerülnek. Volt pofon, ármány és csajozás, de csak olyan futótűzlefolyású a szűkre szabott keretek miatt. Jók ezek, csak a helyén kell kezelni őket.

Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Erre mondják, hogy Rejtő jó regénye. Megvan benne az összes elem, amitől rejtői. Haverság, önfeláldozás, csalódás, piszokság, szerelem. Hősjellem, lükejellem, légióskatonajellem, jóparancsnok, rosszparancsnok. Vigyorgás, pia, büntetés, véletleninfó, fontosirat, rejtély, katonaititok, becsület, becstelenség. Szóval van minden, csak itt kicsit mások az arányok, máshol vannak a hangsúlyok. Kevesebb a helyzetkomikum, több, kidolgozottabb a sztori, kevesebb a bolondozás, irodalmibb a hangnem. (ezen kicsit vitatkoznék)Viszont ez most így jó. Talán itt nem kellett annyira a lóvé Rejtőnek, talán meg akarta mutatni, hogy tudna komolyabbat is, azonban én a magam részéről örülök, hogy többször volt pénzzavarban többször akart agyatlanul kacagtatni, mert úgy ahogy ő kacagtat nem kacagtat úgy senki. Akárhogy is, de irodalmi ikon lett. A Rejtő.
És hogy ez a könyv miről szól? Hát ott vannak fentebb az alkatrészek. Most is autó, csak éppen egy ferrári futott le a szalagról. Persze szeressük a velorexet is. Sőt!:)

két levél nyugtató

Ma egy idiótákban gazdag napom volt. Hogy ne múljon el tanulság és mementó nélkül, ezennel lejegyzem magamnak fiktív levél formájában mindkét történést, ami kissé borzolttá frizurírozta az idegzetemet, hovatovább megrendítette az egyébként optimista hozzáállásomat a hanyatló morálú és felelősségű emberiséghez.

Első stroke

Kicsit sem tisztelt uram! (értsd: te büdös paraszt)

Ezúton írásban is közlöm önnel, hogy a ma délutáni tevékenységéről (szemét, sőt veszélyes hulladék elhelyezése a gondosan tisztántartott munkahelyem előtt) mms minőségű fotósorozat készült. Ezen kiválóan olvasható az autója rendszáma, az ön fizimiskája és a cselekvéssorozat, amint éppen kihelyezi a gépkocsijából a szemetét, majd angolosan kívánt volna távozni, ha nem hívom fel a figyelmét arra, hogy ott méltóztatott felejteni a pakkját. (Itt jegyezném meg zárójelben, hogy bár, ott, akkor,  némi verbális nyomásra magával vitte a szemlátomást is  mérgező betyárbútorát, nem tekinthető megfelelő megoldásnak, hogy 50 méterrel arráb kihajította. Jelzem ez is rögzítésre került, és az előzővel együtt a közterület felügyelőségen és még ezen ugyan gondolkozok, de megeshet, hogy néhány ilyen mutáns alfajokkal foglalkozó szégyenblogon fog landolni) Egyébiránt nem rejtem véka alá abbéli véleményemet, hogy a kettőnk között zajlott párbeszéd öntől származó részével sikeresen kiírta magát az emberi fajból. Bár szemmel láthatólag önnek ez nem tűnt fel, sőt a sajnálatosan önnel tartózkodó kiskorú szégyenpiros arca sem, amit nyilván nem a büszkeség színezett meg.

Gratulálok. ön egy nagy összegű büntetőcsekket nyert, nem mellékesen az emberek kulturáltabb felének a megvetését.

(megnyugtatom, azóta eltávolítottuk a mocskát, mielőtt egy iskolából hazatartó kisgyerek vagy egy sétálgató kutya felfedező kíváncsiságában játszanivalót sejt  benne)

***

Második csapás

T. Asszonyom!

Sajnálom, hogy ezt tőlem kell megtudnia, de tudja van az autójában, ott a lábainál egy pedál, ami a gépjárművének az indokolatlanul nagy sebességének a fékezésére szolgál.

További segítségként (mert ugye van ott több pedál is) bepozicionálom Önnek , hogy :

1. amennyiben mechanikus váltóművel rendelkezik az autója, úgy a kormány alatti térben, közvetlen a padlóból áll ki a 3 (három) pedál, amelyből a középső (a két szélső közötti) lesz az.

megjegyzés:Itt a balszélső pedál késleltetett szimbiotikus működtetéséről ne feledkezzen meg, mert csúnyán lefejelheti a kormányt a működésbe lépő motorblokk és a lendület megmaradás törvényének a szinkronitáshiánya  folytán.

2. amennyiben automatikus váltási konstrukciójú a kocsija, (tudja, amiben elég 1 lábbal meg 2 kézzel vezérelni a hajtást /különböző vezérlőeszközöket persze, de ennek a magyarázatát most mellőzném, mivel nem tartozik szorosan a tárgyhoz! / ) úgy az esetben a 2 (kettő!) , az 1. pontban leírttal megegyező  térbeli elhelyezkedésű pedál közül, a bal (az ön által elfoglalt ülés mellett lévő ajtó felöli) oldalon találhatót kell használnia.

Ha erre a kis kiálló pedálra ráhelyezi a talpát, majd enyhe, (helyzet indokolta erős) nyomást fejt ki a padlólemez irányában, a járműve fokozatosan (fenti zárójeles esetben drasztikusan) lassulásba kezd (vagy a zárójelben  említettek szerint megáll). Ezt azért is fontos tudnia, mert így elkerülendő, hogy megállás nélkül áthajtson egy olyan kereszteződésen, ahol az Ön forgalmi pozíciójánál fogva a KRESZ* által hátrányosan meghatározott helyzetbe érkezik.  Itt érdemes figyelembe vennie a kezeinek az oldalirányi elhelyezkedését vagy azokat a kis helyes táblákat ott az út szélén, amit jóáron átvesz a MÉH.

*KRESZ- Tudja az a könyv formába foglalt szabálygyűjtemény, aminek az elsajátítására feltétlenül szüksége lehet, hovatovább feltétele is a közúton való közlekedésnek.

Köszönöm, hogy soraimat nem tekintette életének (és egyéb közlekedésben résztvevők életének ) a beleavatkozásába.

A soha többé nemtalálkozás reményében kívánok Önnek (és potenciális áldozatainak) sok szerencsét a túléléshez.

Jared Diamond: Miért élvezet a szex?

Az emberi szexualitás evolúciója

(a blogíró megjegyzése: szerintem a könyv egy tudományos biomechanika állatmegfigyelési stádium humán leképzése . amúgy az írója komolyan gondolja)

Mondjuk gyakorlatilag azért egy ideje tudom, sőt, mint amolyan civilérdeklődő némileg a kémiáját is értem (na azért ez kicsit több volt mint ami érdekel, mert ugye hogy Müller-féle gátló hormon, tesztoszteron és a dihidrotesztoszteron, enzim szintézis, ösztrogén, androgén… szóval a francot sem érdekli, hogy egy biolabor van beépítve minden emberbe, amíg ebből a katyvaszból a felhasználó szintű hatás rendeltetésszerűen műxik…),

szóval a kémia ugye, de hovatovább túl vagyok már azon a szülőtpróbáló időszakon is, amikor az örökölt és szerzett tudást, mindig az aktuális életkorhoz igazítva tovább kellett adni, de bevallom ezidáig eszembe sem jutott, hogy mit gondolhat erről (mármint az emberi szexuális viselkedésről ) teszem azt egy kutya. (ebből a szempontból mindenképp hiánypótló ez a könyv)

Továbbá az sem, hogy ilyen módon is lehet definiálni a családalapítás örömteli szakaszát:

"Az emberek számára a belső megtermékenyítés az ismerősebb, azaz amikor a hím befecskendezi a spermáját (például az erre szolgáló pénisszel) a nőstény testébe." (40.o.)

Igaz a cím kicsit eufemisztikus, mert hát valljuk be, kevésbé a szexualitás szó jut eszünkbe egy zebrapinty vagy egy makákó szaporodásáról, persze ezt a tanulmányfélét nem egy szexológus írta, de ennek az információnak a birtokában azért elég érdekes ismertetők vannak ebben a könyvben. Többek közt a kerekfejű delfinek hölgypopulációjának a menopauzás sokkjáról, meg teszem azt, hogy a farok minőségi hossza, bár előny a nőstény szemében, csak sajnos gátolja a hímet a közlekedésben. Vagy például, hogy milyen a magántermészetű párosodás vagy hogy a férfiak háremtartó kényszere tulajdonképpen evolúciós logika, (jelzem egy pasi írta a könyvet és az elején a feleségének ajánlja. Hát ügyes. Végül is írt egy tudományoskodóan kimagyarázkodó könyvet, ahelyett, hogy odaállt volna egyenes gerinccel az asszonya elé, és egyszerűen azt mondja: drágám. az a helyzet, hogy van valakim, de azért ne aggódj drágám, mert ez igazából csak evolúciós kényszer ;) Hát most mit mondjak… Félek itt már a kormos légykapó erkölcsi normáinak a citálásával vagy a tibeti treba törzsi poliandrikus stratégia vagdalkozásával boncolgatásával, de még Don Giovanni csajozós természetének a jelentéktelenítésével sem tud szépíteni a hamarosan bekövetkező palacsintasütővel elkövetett homloklebenyi fegyelmezésen;)

Nos , olvasva a rengeteg hátrányos szexualitásban, minőségileg sokadrangú fontosságú, fő és alfajú állatasszonyi sorsot, azért végül is örülök, hogy nem pók vagy imádkozó sáska vagyok. Továbbá hálás vagyok a teremtőnek, hogy nem ama halfajhoz tartozok, akit külső megtermékenyítéssel vert meg a sors.;)

(Ehhez a kihíváshoz http://moly.hu/kihivasok/na-gyere-bendeguz-most-kiokositalak ajánlanám, (amennyiben belefér Bendegúznak az ornitológiai és egy gibboncsalád szexuálszociológiai példázatokkal teli evolúciós vonalon való kiokosítása.) végül is van benne ovulációjelző vaginaszínskála meg operatív jellegű fitymakupak viselés, amely ismeretek okos alkalmazása tudáselőnyt jelentenek a stratégiailag kimódolt de spontán megvalósítandó fogantatást megelőző stimuláció során;)

elszerbülés

Kedvelem Szerb Antal visszafogottan előkelő, de minőségi humorral megspékelt stílusát. Azonban akaratlanul pergett előttem a városi kalauzolása alatt a saját filmem.

A mai kalauz először is kalucsnit húzatna a marslakó lábára, óvandó a holdjáró cipőjét a kutyaszartól.

Aztán nem az emberek fontosságát tenné margóra az épületek, építmények kizárólagos terhére, hanem a galambokat, mert azóta az tereken, parkokban átvették többségi jogon az uralmat.

Hídak. Itt szót kéne ejteni a hídfelújításokról, amik tovább tartanak és többe kerülnek, mint anno a megépítésük. Ráadásul ma már nem is Széchenyi jut a hídépítésről egy pesti eszébe, hanem az aktuális főpolgármester mamája.

Dunapart, a pesti parton már nem a piaristák sétálnak csuhasuhogtatva, jó sörözgetve , inkább a hajléktalanok botladoznak szatyorcsörgetve, műborozgatva. Már ahol nem foglalták el a helyet a puccos és méregdrága irodaházak, amik elzárják a még (m)álló régi épületek elől a kilátást.

A Dunaparton nem Ürményi, a hétszemélynök, áztatta a vízbe fájós lábait és diskurálgat a bókoló Kazinczyval , hanem a diszkóhajók éjjeli vendégei eresztik bele a túlfogyasztásuk folyományát.

A budai oldal annyiban különbözik mára a pestitől, hogy téli havazáskor macerásabb autózni.

A Belvárosi utcarészleteket jobb is ha nem hánytorgatjuk fel. Maradjunk annyiban, hogy amit még ottfelejtettek , azért is visszajöttek.

Gellérthegy, lovak ide már csak úgy jönnek, ha köréjük van építve egy autókaszni.

A párcsere körjáték ma is dívik, csak azt most iparszerűen játsszák zsetonnal.

Tabán-. Haha. Akkor másképpen nem volt már Tabán. Ő Krúdyt emlékezte bele, mi az LGT-t.

Várkert, A turultól nem kell megijedni, nem bántott még soha senkit. Komoly madár díszmagyarban, kissé előrehajlik, mint a tüzes parlamenti szónokok. szép bemutatás, de hát szegény turullal megint csak riogatnak.

Halászbástya , giccs , de már annyi valódi tornyosvárfokos borzalom van városszerte, hogy ez nagyon is felértékelődött.

Ami nem változik viszont, az ma is elmondhatjuk, hogy az ország két szörnyű, apokaliptikus hónapjában érájában, kiírták a kapura: Minden a miénk. És sajnos ezt komolyan is gondolták.

(Az ön által is várt próféta viszont még mindig nem jött el)

Mátyás-templom. Van ami időtállóan állandó. Igen , ahogy találóan mondja, a katedrálisok körül az állványok. (viszont ma már tudjuk, hogy ez azért van, mert ha leszednék , nem lenne, ami tartsa)

Vérmező, Na a kihasználatlan tereink egyre fogynak. Ilyen táblák már nincsenek, hogy „A rézsüke bántalmazása szigorúan tilos”. Azt se tudjuk mi az, hogy rézsüke, mert a mai táblákon az áll: Építési terület. idegeneknek belépni tilos!

Pasarét. Pasák pedig vannak. Rétek viszont alig.

Óbudai Izrael törzsei már nincsenek. Centralizálódott Óbuda. Most butik-kibucok működnek.

Batthyányi- tér. A választottak édes titka. Elmegyünk mellette és cinkosan összemosolygunk: mi tudjuk, hogy gyülekezőpont, ha időnként feltámad a tenger.

Józsefváros, fínomelméjű bölcsészek, szőke leányok . hahahahahahahaha.

Vásárcsarnok, kiskocsmák, de már nem olyan párizsiasan , bár a tyúkok még lármáznak , rendőr viszont nincs.

A Kálvin-tér mintha azért nőtt volna olyan nagyra, hogy órákon át várhasson, mint régen, valakire, aki már nem jön erre soha. Hacsak a négyesmetró… hacsak…

Margitsziget, ahol Arannyal ellentétben nem a tölgyei alatt napszüretkor íródnak Őszikék, telnek a maradandó kapcsos füzetek, hanem az éjjeli kocogó légszomjában őzikéket vizionál , térdet fordít, majd kiönti fájdalmas látomást egy múlandó posztban;)

És végül Újpest.. na neee. Hajrá Fradi!

(bocsánat minden Szerb Antal rajongótól, magam is az vagyok;)

u.i.: „Higgye el, Uram, aki ismeri ezt a várost, csak könnyezve tud beszélni róla.” aki szereti azért, aki nem, az meg azért. Én az első célcsoportba tartozom.

*a dőlt betűs részeket tiszteletem jeléül Szerb Antaltól vettem kölcsön

fura

Egy hete fúj egy beszippantott szélfoszlány az orromba. Igaz már csak egy kicsit.

Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent

Na tessék, pont most kell ilyeneket írnom, hogy kicsit beleuntam Krasznahorkai könyvébe, amikor (http://index.hu/kultur/2011/06/29/krasznahorkai_laszlo_iro_nobel-dij_eselyes/) Nobelt jósolgatnak neki a hozzáértők(?). Na de ha most (kicsit mostabb, de ilyen nincs meg nem jól mutatna) volt az, hogy megcsömörlöttem a(z egyébként remek) japántúltengős novelláitól. Persze miért vagyok olyan telhetetlen, hogy nem hagyok közte kis feldolgozásnyi időt ugye. Meg az is persze, hogy amikor ez így belém hasított, mármint a húezmostmársokk érzés, azonnal beszüntettem a túladagolást és lám a tünetek is megszűntek. Illetve nem úgy általában minden nyűgöm, mert az így nem igaz, hanem a túladagolás tünetei, de ezt majd mindjárt…. Kényszerelvonóm alatt visszaállt a normál igényem K novelláira. Persze megint az lett, hogy amikor belekezdtem újra, akkor sem tudtam uralkodni magamon mert sosem tanulok magamtól és ..áh, (legyint) ez már csak ilyen. És itt utalnék vissza a két mondattal ezelőtti közbekotyogásra, mert olyan nincs, hogy csak simán belassítok és akkor tünetmentesítem magam, majd boldogan élek, amíg fel nem tűnik a könyvvégi impresszum felirat. Vagy olvasom vagy nem. Vagy elviselem a hatásokat, vagy nem. Vagy felborzol vagy elringat. Vagy …vagy… . Hatással van és ez független az én olvasói trükkjeimtől. Akkor meg mit nyafogok? De most már késő. Látom én ám, milyen óriás ő.* szürke haja lebben
(*ferdítette: én)
Ja, hogy a könyv? Hát olyan nála szokásos nagyalakú téglalap forma szürkeárnyalatos borító a közepén egy felsejlő ( jón?, dór?, korintoszi) oszloppal de ez a külső minimalizált látszat mert belül bár a megszokott tipográfiával szembesül az olvasó viszont ahogy azok a betűk sorba vannak rendezve az olyan precíz és nagyformátumú írói kvalitást sejtet hogy képes azokkal a vesszőhiányos mondatokkal akkora hatást elérni hogy például mint most én itt nem is tudok mást végszóként meg úgy összességében lényegileg mondani róluk mint hogy ezek a betűk és novellányi mondatok megragadják a szépséget és a művészet mind az alkotójára mind a befogadójára gyakorolt rezdülésnyi hatását de nem mint a tárgyiasult alakiságában hanem mint fogalmat és ezzel a művet a műalkotó művészien emeli a műalkotásfogalmat megfoghatatlanságából a megérezhetőségbe amitől veszettül jó írásokká tömörödtek az emlegetett betűk és mondatok még ha ez most kicsit ellent is mond annak ahogy az elején elindítottam de hát ez ilyen na mert van az hogy úgy unni valamit hogy aztán ha meg nincs akkor akarjam vissza.
Ki érti ezt.

egoblog

bemegyek, lesziáz. (nem zavar különösen)

visszaköszönök, mondom mit...

erre zavartan magázódásra vált

ez nem egyszer , hanem rendszeres.

most vagy át kell gondolnom az megjelenésemet vagy a mondataimat.

vagy úgy mindent.