fraktálsemmi

Valahogy elhavazódtam. Olcsó kezdés így télvízkor és hóhelyzet esetén, de egyrészt tényleg így van, másrészt nem jutott jobb az eszembe, de ezt azért az ellendrukkereim ne vegyék kézfeltartásnak, mert a post végén azért csúnyán be fogok szólni, szóval na!

Igazából tartalmi mondanivalóm nincs, és ez csak amolyan háttessékírok féle, hogy bizonyítsam, nem vagyok kiégve és rengeteg mondanivalóm van a világnak meg azoknak, akik olyan kitartóan hisznek abban, hogy itt egyszer lesz valami olyan is, ami igazolja a többéves kitartásukat, vagy esetleges újonnan éledt kíváncsiságukat, persze mondhatnám, hogy kötelességemnek tartom igazolni őket, bár még a Nagy Mondanivaló nem érett meg, hacsak nem ez lesz az a végére, mert szokás szerint most sem tudom , mire jutok így magamban, mire kiteszem a pontot, a beígért  beszóláson kívül, mert ugye azt az elején már tudtam, hogy lesz, de ez nem jelent semmi tervszerűséget,  úgyhogy még az is lehet, hogy kitörlök mindent előle és marad a tényszerűen komor bazmegolás. Persze ez is álságos megingás, mert pontosan tudom, hogy minden így marad, ahogy kifolyik a kezeim közül, mert ez egy ilyen célból született fraktálisan bonyolódó iromány és erősen érzem, hogy a semmitmondásom végére értem, úgyhogy:

most céltalan káromlás következik, kizárólag olsza kolléga kedvéért, hogy legyen mit kifogásolnia , továbbá kérésének megfelelően némileg bosszantsam ezzel. Szóval bzmg univerzum.

Tulajdonképpen vége

(olszakollegának morognivaló ajánló: innen)

a tavaly margójára

Először is a legfontosabb.  Nem  tudok zokniban aludni.

Na és most jöjjön a nagy tavalyi összegzés.

Kb. annyi veszett mohácsnál amennyit a réven nyertem, úgyhogy az egyensúly tulajdonképpen megmaradt.

Na ennyit az összefoglalásról.

Mit is még...  Ja igen.

Szeretem a havat.  Nem mint mondjuk a palacsintát, mert ahhoz úgy gasztronómiailag vonzódom, hanem  úgy lelkileg. (igen, van lelkem, csak nem kívül hordom, de ezt már átbeszéltük )  és igen, kóstoltam a havat(nem, nem a sárgát, mert nekem is járt anno a no komplett, úgyhogy tudom mi a különbség a lekvárospalacsinta és a hó között) de például egy fontos szempont, hogy az egyiket hidegen is szeretem, a másikat melegen sem. (Egyébként nem csak a lekváros palacsintát szeretem, csak ennek olyan jó dallamos hangzása van, mert mondjuk szeretem a mogyorókrémeset is , de az olyan túlkoponált kimondva, úgyhogy ezt csak jelzésképpen mondom, ha már úgyis nyitottam egy zárójelet)

Figyelik? Alig pár mondat és már több a zárójel, mint egy lábjegyzetekkel teli szakirodalomban.

Szóval a hó. (volt már ez is, meg így is de most csak annyit akartam, hogy szeretem és örülök, hogy van saját havunk, amit itt őrízgetünk a kertünkben, ami csak a miénk, mert ami a köznek  hullott az utcára az tök ronda mert a közös dolgokta senki sem vigyáz és  ha már nagyon elkedvetlenít a minden, akkor csak kiballagok a kertünkbe és nézem a bársonyfehérséget és eszembe jut a kis jocó*, aki már nincs, mert az első havazáskor született de a karácsonyi hőhullám és néhány agresszív macska elintézte, de mindegy, mert ez ilyen dolog a jocókkal.  Szóval csak ennyi, de amit igazából akartam, azt majd egy másik alkalommal. Már ha lesz másik alkalom.

(Asszem Thomas Bernhard monotóniája  megfertőzött, vagy csak a katatón hatása alá kerültem)

jocó

még ér?...

azoknak, akik még benéznek néha: boldogságos karácsonyt. de csak úgy is boldogságokat. de tényleg.

mikulásos

Kaptam a téla mikulás gyerekeimtől egy minden kétséget kizáróan ínycsiklandó finomságokkal teletöltött mikuláscsomagot, amit azon nyomban el is fogyasztottak.

a családban marad

Beszélgettünk otthon a szerelemről meg a mindenféle sallangjáról, mikor is eszembe jutott az a történet, amikor az akkor alig hat éves fiam szabályszerű külsőségek között megkérte a kezem.(féltérd, szívre szorított kéz meg ilyen királyfis performanszok). Akkor nem akartam visszaélni a korelőnyömmel, úgyhogy javasoltam, erre térjünk vissza néhány év múlva.

Hát most, miután ezt kacajba forgatva felelevenítettük, látszott , hogy a rátelepedett férfiúi öntudatával fontolgatja a dolgot, majd huncut mosolyra húzva a harmadnapos borostába vesző szájszegletét, azt mondta: Milyen kis butuskán aranyos tud lenni egy kisgyerek. Még hogy a mamit feleségül venni. Micsoda képtelenség. Hehe. nevettünk … Majd teljes komolysággal kijelentette. Alaposan átgondolta, és  inkább a nővérét veszi el.

erőkarom

Találtam egy komplett kart. Úgy, ahogy az anatómiailag meg lett komponálva. Váll, felkar, könyök, alkar, csukló és a hozzá tartozó kéz, ujjastól. Kicsit merevnek tűnt, de kitudja mióta heverhetett használatlanul. Először nem is akartam lehajolni érte, mert minek nekem egy plusz kar-gondoltam. Aztán mégiscsak hazavittem.

Napokig ott volt az esernyőtartóban a bejárat mellett, mert az az igazság, el is feledkeztem róla, annyi minden történt azokban a napokban. Aztán ma reggel lógott az eső lába, úgyhogy rátévedt a szemem az esernyőkre. Akkor megláttam a gyűrűsujjat, ahogy kikandikált a Párizsból hozott New Morningos promós ernyő fémhegye fölött.

Kivettem és forgattam jobbra-balra, hogy vajon mi is volt a szándékom azzal, hogy hazahoztam. És akkor, mint akiben szikrát kapott a kreativitás gyertyája,  megvilágosodtam.

Szépen elballagtam vele egy jónevű plasztikai sebészhez, és elmondtam, mit szeretnék. Kicsit vakargatta a gondosan nyírt szakállát, majd bólintott. Megoldható.

Két hét múlva már az új karommal megerősödve, meg is nyertem a Víziszony nevű kocsma törzstagjainak kiírt, rendes évi  csocsóbajnokságát.

Mi, csalás? Miért? Az ellenfél tavaly a totálkáros mazdája gömbcsuklóira cserélte le a sajátját.

Most vagy játszunk, vagy nem. Nem?

ZOomMoLjunk oda

Frissen apajelleget öltött zOmkoLlégáNak ajánlom figyelmébe, régebbi keltezésű élőképbe merevített családialbumom két árulkodó darabját.

ezt  meg  ezt

Csak hogy tudja, én már könnyen röhögök a frissgyerekordítós éjszakák előtt álló apukákon;P Vissza fogod még sírni a metszőfoganövős estéket;)

eső, mozi, lidércek

Erre azt mondom, hogy na jó. Dögöjjönmegazeső, azért se menjünk még haza, mozizzunk. Oké mondja, de most én választok filmet.

Na így néztem meg a 2012-t.

A tizedik perctől kezdve végig  az járt a fejemben, hogy lehet, nem is olyan szörnyű dolog szarrá ázni?

Viszont a Dickens adaptáció megérdemli a zseniális jelzőt.  Meg azok a szülők is, akik az alig 4-6 éves gyerekeiket elhozták erre, mert azt hiszik mese. Súlyos éjszaká(k)nak néznek elébe azt hiszem. (szegénygyerekek)

szintelenítés

Tegnap késő este megszólalt a csengő. Egy csöndes kiafrancilyenkor után, előkerestem a kulcsot(sosincs meg), kiballagtam a kapuhoz és azóta életmódot váltottam.

Az történt ugyanis, hogy ott állt velem szemben a koleszterinszint. 

Helyes kis narancssárga  lódenkabát volt rajta és egy béna kovboj kalap. Helószia hozzád jöttem, kiabálta már messziről. Mondom jó estét, nem veszünk semmit, haladjon tovább. Csönd. Tünés- mondom kissé emelkedettebb hangon- semmi dolgunk egymással. Erre eltorzult az arca és nekem támadt.Hűha. Ezt nem nézhetem tétlenül gondoltam nagy hirtelen, de mivel futni semmi kedvem előle(nem is tudok), hirtelen ötlettől vezérelve kapott egy jobbhorgot és mint akit most csapnak állon először, megrökönyödött képpel padlót fogott. A béna kovboj kalap egy elegáns pörgéssel  leesett a fejéről. Na, mondom ennek most elvettem a kedvét attól, hogy ijesztgessen. Megelégedve indultam visszafelé, de pár lépés után hallom, hogy valami motoz a hátam mögött.  Hátrakaptam a fejem, és .. hát nem ez a piszok koleszterinszint emelkedett felfele támadópózba…. 

tévképhiba

Micsoda szánalmas vicces az, amikor egyszeri beleképzelés átcsap beképzeltségbe.  Van, aki tévedésekből építi fel magát. Van, aki tévedhetetlenségből. Egyik sem szilárd alap, mert az első tiszta pillanat megrendíti az egész létet.

mernemmindegy, hogy önbecs apás,önbe csapás, önbecsapás

rövid hír

nakérem.  a jóslatok szerint vagy a H1N1-be pusztulunk bele, vagy az ezt megelőzni hivatott oltásba. 

én már a H1N1-be nem fogok. na nem mintha nem lenne mindegy a végeredmény tekintetében .

viszont donornak jó leszek legalább.